Zalaszentlőrinc a Sárvíz-patak völgyében, dombok ölelésében, a megye északi részén fekszik. Mint Zala megyében oly sok kistelepülés, a mi falunk is zsákfalu volt, amíg meg nem épült az út Vasboldogasszony felé. Hajszálérből erecske lettünk. Községünket olyan szépnevű települések szegélyezték egykor, mint Tötmező, Csalit, Gyöpihegy, Kariskapuszta és az elpusztult, már csak romjaiban látható Fancsika falu.
Az első írásos emlék 1464-ből származik, akkoriban településünket még Zenthlewrincznek írták, hívták. A Zala előtagot 1902-ben kapta meg megkülönböztetésül az ország többi Szentlőrincétől.
A falu történetében olyan veretes nevek fordulnak elő, mint Bucsaiak, Besenyőiek, Szentmihályiak. A XVII. század közepétől gróf Nádasdy Ferenc birtoka volt. A török után elnéptelenedett települést ő élesztette újjá. Egy évszázaddal később a terület már a Festetics családé.
Közigazgatásilag jelenleg a zalaszentiváni körjegyzőségbe tartozik.
Az iskola 1905-ben épült, két évtizede hagyta el az utolsó diák, gyerekeink azóta a szomszédos falu iskolájába járnak.
Az összközmű a 2000-es évek elejére teljesen kiépült, az elvándorlás megállt, mi pedig igyekszünk letelepedésre mind vonzóbb hellyé tenni csöndes, patakkal és erdőkkel övezett községünket.